Mézízű sörbet
Ha nyár, akkor főzőtanfolyam diákoknakRepül az idő... Öt esztendővel ezelőtt indított nyári „gasztronapközink" diákjai ma már ifjú házasok, elfoglalt és sikeres üzletemberek, akik változatlan lelkesedéssel térnek vissza hozzánk esetenkét tanulni, bulizni és főzőkanállal a kézben pihenni... tovább
Tavaszi idillA korszerű táplálkozásról szóló okos könyvek bevezető fejezete legtöbbször komoly figyelmet szentel annak a ténynek, hogy aki tudatosan étkezik, a szemének és a fantáziájának is szerepet szán az élvezetekben. De ahogy az a könyvek bevezetőivel lenni szokott, gyorsan átlapozzuk, és elmer... tovább
Alakra fel!Amikor a virágillatú szellő meglibbenti unalomig hordott télikabátomat, és a kirakatokban megjelennek az első tavaszi darabok, megpróbálok erősen koncentrálni és visszaidézni a felismerést, amivel néhány éve lettem gazdagabb.Az úgy történt, hogy egy súlyosan alváshiányos, sok é... tovább
Okos gyerekekJó kis perpatvarról szólnak a hírek a tengerentúli szakácskönyvpiacon. Néhány hónap különbséggel két hölgy is úgy gondolta, megoldja a zöldségektől irtózó gyerekek problémáját egy-egy aggódó mamáknak szóló receptgyűjteménnyel, a baj csak az, hogy a ben... tovább
Magyarázatra nem szoruló alapképlet, ugye? „Csináltam neked mákos gubát, tudom, hogy annyira szereted" vagy „Anya, már megint azt főzted, amit utálok" típusú mondatok egyike sem magáról az evésről szól, hanem arról, aki etet és arról, akit etetnek. Hangulatukról, problém... tovább
Kérdéseinkre lehen... tovább
A hírek szerint Jamie Oliver megbukott az angol iskolákban. A brit kormány egészséges iskolai étkezést népszerűsítő, 280 millió fontos költségvetésű kampánya az ötletgazda sztárséf népszerűsége ellenére sem hozta meg a várt eredményt: a vizsgált 27 iskolából 19-ben a diákok fintorogva elutasították a jobb nyersanyagokból készült iskolai ebédet, és visszamenekültek az agyonsütött hamburgerhez.
A kudarc egyik ok... tovább
Észrevették már, hogy az olaszokat mindenki szereti? Pedig ők sincsenek hiba nélkül: tudjuk jól, hogy pontosság és precizitás tekintetében sokkal inkább a svájciakra számíthatunk, hogy a szervezőkészség mintha a németeknek lenne erősebb oldala, hogy az osztrák hegyi falvak utcácskáin a flaszterről lehet enni, míg az olasz városkák girbegurba kövezete nem éppen steril, és mégis: az a derű, ami az ol... tovább
Nemrég a kaliforniai Sonoma-völgyben volt szerencsém járni a szüreti készülődés kellős közepén. Felfokozott hangulatú időszak ez a világ minden borvidékén, hiszen hiába dolgozott mindenki egész éven át, ha a szőlő nem a legösszehangoltabb, legtisztább munkával kerül feldolgozásra, nincs az a borász, aki csodákra képes tökéletlen alapanyagból.
Amit nem szívesen ennél meg, ne tedd a kosárba se! - mag... tovább
A boldogság arcaiNapos nyári délutánon élénkzöld görögdinnyét éles késsel felvágni és nagy, skarlátvörös tálra tenni. Ó, nem ez a boldogság? - kérdezi Csin Sheng-tan kínai író négyszáz évvel ezelőtt.Ó, dehogynem. Persze kinek mi: nekem például rögtön jókedvem lesz egy tál szezámmagos-ropogós csirkeszárnytól friss fejes salátával, de van, akinek attól simul ki a lelke, ahogy nézi a meggyszemek lassú merülésé... tovább
Egy húron pendülve
Alfa-mamák
Ha nem most, hát máskorA húsvéti asztalt nem érdemes túlkomplikálni. Hiszen van-e annál szebb, mint a főtt sonka üde, szaftos rózsaszínje (persze, hagyjuk a levében kihűlni, hogy ne legyen száraz) azokkal a bűnre csábító, langyos kis zsírdarabokkal, a főtt tojás élénksárgája (most érdemes utánajárni, hogy igazi sárga legyen), a reccsenő zöldhagyma, a roppanó lila retek, meg a bőgésre serkentő friss torma (reszelés előtt vizbe ... tovább
Útlevél nélkülAz ízeiről híres nemzetek konyháival való első találkozásra valahogy mindenki emlékszik. Hogy miért? Mert a pillanat végletesen kétesélyes: szerelmes rajongás vagy örök, libabőrös undor mellett harmadik út nincs. Erről mi magunk gondoskodunk azzal, hogy képtelenek vagyunk megállni a nem rossz és az egész érdekes élménynél, és addig próbálkozunk ezzel-azzal, míg végül meggyőződéssel vághatjuk ki az országró... tovább
Ámor a zöldségpultnál Szóló férfiismerőseim egybehangzó állítása szerint hagymahegyek és káposztafejek felett remekül lehet ismerkedni. Na nem a piacon, ahol határozott háziasszonyok cikáznak jól átgondolt bevásárlólistákkal, sokkal inkább a hipermarketekben, különösen késői órán, ahol kimerülten is bájos szingli hölgyek próbálnak bevadászni valami harapnivalót. Mondjuk így: „Elnézést, tényleg ez a barna a vörösha... tovább
Karácsony klasszikusanJóideje birtokában vagyok a titoknak, hogy Önök, kedves Olvasók nem feltétlenül azért kényeztetik magukat lapunkkal hónapról hónapra, mert nem tudják mit főzzenek. Épp ellenkezőleg! Viszont azt is szeretik tudni, még mi mást főzhetnének.Különösen érvényes ez a karácsonyra, amikor a család már előre készül a remek, mindenki által várt és elvárt menüsorra, amibe csak itt-ott csúszhat valami... tovább
Bizony példátlan dolognak számított még a múlt század fordulója táján is: komoly férfiember csak akkor járt arra, ha a háztartáskönyvben megjelenő súlyos túlkapásokért kellett felelősségre vonnia neje őnagyságát és a pironkodó szakácsnőt.Fél évszázad múltán ellenben nagyapáma konyhaasztalnál ült egész nap, teljesen lehetetlenné téve a bejutást a kamrába - igaz, ekkor már szakácsnőről szó sem volt, és a lakások is ... tovább
Nem tudom, Önök hogy vannak vele, az én alaprecepttáram két részre osztható: vannak ételek, melyekre álmomból felkelve is emlékszem, és vannak olyanok, amiket újra és újra fel kell elevenítenem.Édesanyám például tudja, hogy az első meleg nyári napsugarak megjelenésekor cseng majd a telefon, és megérdeklődöm tőle - mint már jó egy évtizede minden évben -, hogy mennyi sót tegyek a nyári vizes uborka levébe?És al... tovább
Ki a konyhából!
Legalábbis ezt súgja lágyan felénk az a sok csoda, amivel mostanában a piacon találkozunk. Szinte rimánkodnak, hogy nem szeretnének órákig rotyogni, párolódni, sülni, mert készek így is a feladatra, sőt, így igazán készek...
És hát valóban: mennyi időre van szükség egy tavaszi borsóleveshez, egy gyenge újburgonyához, egy zsenge tökből készült főzelékhez? Mennyi egy friss salátához, körözötthöz, kap... tovább
Vajon miért imád minden gyerek a konyhában lebzselni? Akármilyen gyönyörű, világos saját szobájuk van kazalnyi okos, illetve felesleges játékkal megrakodva, valahogy mindig a konyhában kötnek ki, becipelve kisautót, mesekönyvet, rajzolnivalót és házifeladatot.
Talán mert a konyhában igazi dolgok történnek: a család minden tagja arra jár előbb-utóbb az illatok nyomában, a pulton pedig valódi varázslat történik... tovább
Egyetlen percig sem gondoltuk komolyan, hogy ünnepi számunkban - fogyókúraszezon ide- vagy oda - holmi kampányszerű önsanyargatásra próbáljuk rávenni Önöket.
De hogyan is tehetnénk, amikor néhány héttel ezelőtt lapunk címéhez hűen még a tartalmas palócleves, a vaníliaillatú far-sangi fánk és a könnyűnek épp nem nevezhető pacalpörkölt örömeiben merültünk alá?
Szerencsénkre kezünk... tovább
Semmi kétség, be fog robbanni, ahogy szokott... de hogy készek lennénk rá?
Nem tudom, megfigyelték-e a metrón, buszon utazva: akik alig várják a pillanatot és rögtön készen állnak a sápadt tavaszi napsugár sortban, csípőfarmerben és csini miniben történő fogadására, azok a tinik. És milyen jól áll nekik...
Én a magam részéről azt mondanám: készülődöm. Már eltettem a hótaposót, megújítottam a tornabérletem... tovább
Nyűgös télutó
Nem egyszerű hónap ez a február, ugye? ...Mert mit tegyünk, ha az utolsó karácsonyfadiszt is már elcsomagoltuk, visszacseréltük a kevéssé sikeres ajándékokat, elrágcsáltuk az utolsó bejglivéget és szembesültünk a ténnyel, hogy mostantól különösebb szenzáció nélküli dolgos hétköznapok sorakoznak előttünk majd egészen húsvétig? Mi főztünk. Nem mintha nem főztünk voln... tovább
A mi konyhánkban 1976-ban három kredenc állt. Egy fehér, egy halványsárga és egy almazöld. A kredencet könnyebb megmagyarázni: néhány generációval ezelõtt még ez volt a konyhaszekrény úri neve. A hármat már nehezebb, különösen annak, aki akkor még nem élt. Ugyanis hármas társbérletben laktunk. Három család egy lakásban. Külön szobák, közös fürdõszo... tovább
Októbertől ismét MAGYAR Konyha leszünk! 1976. Micsoda év volt… Megnyílt a fővárosban a Skála Budapest és Flórián Üzletközpont, átadták az észak-déli metró első, Deák tér-Nagyvárad tér közötti szakaszát és a Hilton Szállodát a Várban. Ezzel hatalmasat lépett Budapest a világvárossá v... tovább
Valójában nincs bajom az EU-val (azonkívül, hogy nem fenékig tejfel, de erre, ugye, számíthattunk), ám mostanában van valami, ami nagyon elgondolkoztat. Számomra a csatlakozás legnagyobb értékét a szabadságnak az a foka jelentette, amire mi itt a Kárpát-medencében mindig csak vágyakozhattunk. Szabad határokon át szabad jövés-menés, szabad munkavállalás; továbbtanulási lehetőség, szabad áramlása tudásnak, kultúrának, kereskedelemnek, emberi kapcsolatoknak. Minde... tovább
Tudjuk, hogy a divat – mármint az öltözködési – úgy halad előre, hogy közben vissza-visszafordul. Most például a hatvanas évek papucscipője a módi, aminek én személy szerint az összes, sokat próbált női láb nevében őszintén örülök. Ez a hátrafelé tekingetősdi azonban eleddig nem volt jellemző a gasztronómiai divatra. Hosszú évtizedek óta minden irányzat a megújulás jelszavát írta z... tovább
Ami a spenótot illeti, kétféle ember létezik: aki szereti és aki nem. Utóbbiak a tapasztalat szerint nemcsak hogy nem, de nagyon nem szeretik, sőt, nyugodtan mondhatjuk, utálják. Most azonban azokról lenne szó, akik alig várják, hogy az első szabadföldi levelekből készült, enyhén fokhagymás, diszkréten borsos, tejtől selymesen lágy főzeléket megkóstolják. Ez általában húsvét táján esedékes, különösen akkor, ha az ünnep nem esik oly kora tavaszr... tovább
Igen, igen, nagyon is jól látják! Nem a nyomda ördöge játszik Önökkel: ennek a január–februári dupla számnak valóban dupla címlapja van! Oka pedig az, hogy a következő hónaptól dinamikusabb, vidámabb külsővel jelenünk meg. Ilyen volt – ilyen lesz! Szeretnénk ugyanis, hogy könnyebben észrevegyenek, jobban azonosíthassanak minket az újságárusok ezernyi harsány kiadványa között, hogy habozás ... tovább
