A fogások feléről - pedig eléggé verzátus vagyok a távol-keleti konyhában - nemhogy azt nem tudtam, micsoda, hanem még azt se, hogy miből készült. Kínai tolmácsom (aki egyébként ugyanígy volt vele) azért nem állta meg a vacsora végén, hogy kitömött pocakját megpaskolva ki ne jelentse: Hát azért látszik, hogy falusi a szakács...!

Falusi, nem falusi, életemben a legjobbat mindig falusi szakácsoknál ettem, lett légyen az vidéki kisvendéglő a Loire mentén, halas kifőzde Szicíliában, grillvendéglő Santorinin. Az Ismeretlen Kínai Szakácsnak meg egyenesen szobrot kellene állítani, olyan sok találmánnyal gazdagította a gasztronómiát. Az egyik ilyen a wok. Az öblös, csaknem félgömb alakú, öntöttvas, nyeles edényben a kínaiak sütnek, főznek. Valószínűleg a legutóbbi ötezer évben nem változott, de nem is volt rá szüksége, mert egyszerűen tökéletes. Könnyen átmelegszik, nem csak a tűzzel érintkező része, hanem az egész fala, ami elengedhetetlen a gyors ételek készítéséhez, az úgynevezett dobva-rázva sütés kínai technikájához. Ha a wokba beleteszünk 3 kanál olajat (ami egy hagyományos serpenyőben elvész), az edény öblös alját teljesen megtölti, bele lehet forgatni az egész ételt, majd fölkavarni az edény falára, ahol tovább sül. A wokot nem mosogatják, lévén hogy az olaj lényegében az edény egész falát beborítja, ezért főzés után elég alaposan kitörölgetni egy papírtörlővel.
A wokban bármi megfő, amit az Art Noveau Kiadó által megjelentetett Wok - Ellenállhatatlan finomságok lépésről lépésre című könyv receptjei bizonyítanak. (A kötet egyébként a globalizáció himnusza, mert Angliában jelent meg, de a magyar kiadáshoz a német nyelvű változatot használták, és az egészet Kínában nyomtatták.) A szerzőt-szerzőket a kolofon titokban tartja, de alighanem nagyobb munkaközösségről lehet szó. Olyan szakácsokról, akik nem egyszerűen kínai, japán, thai vagy indonéz ételek leírását adták, hanem akiket inspirált a wok és a távol-keleti konyha. Olyan, gyanakvó európaiak által is fogyasztható ételek megalkotására, mint például a pulyka vörösáfonya-mártásban, a marhahús cukorborsóval, a húsgombóc mentaszósszal. Ezeknek az ételeknek ugyan kevés közük van az ázsiai konyhához, de finomak. Nem kell aggódni persze, mert azért megtalálni a wokszakácskönyvben a kínai chop-suey és a hagyományos thai tészta, a phad thai receptjét is, sok más originális finomsággal együtt. A könyv minden receptjéhez nemcsak gyönyörű fénykép tartozik, de a legtöbbhöz az elkészítés lépésről lépésre fotói is megtalálhatóak. Ma már csak így szabadna szakácskönyvet kiadni.