A napokban arról álmodoztam, milyen jó lenne egy kis kemencét is építeni a kertben, a grillező-bográcsozó rész mellé, és ahogy az alábbi recepteken elkezdtem dolgozni, a vágy konkrét elhatározássá érlelődött.
Egy rokonom arra büszke, hogy húsz perc alatt megfőz egy marhapörköltöt. Elmondanám, hogy ez a pörkölt a következőképpen néz ki: nagy, félig nyers hagymadarabok úszkálnak valami nagyon híg, paprikás lében, mint amivel edényt mostak ki, és vízilócombnyi, mócsingos, kuktában félig főtt marhahúsdarabok követelik, hogy a szakácsot mielőbb állítsák a Hágai Nemzetközi Bíróság elé, amely tudvalévőleg az emberiségellenes bűnökért ítéli el a vádlottakat.
A koktélok méltán az áradó életöröm és a gondtalan szabadidő jelképei. Varázsuk abban rejlik, hogy mindegyik más, idegen tájak mixereinek végtelen fantáziájáról mesélnek, különös neveikkel világ körüli utazásra invitálnak.
Nyáron különösen érdemes néha felkerekedni és kistermelőktől vagy igazi piacon vásárolni. Itt kaphatunk valóban napérlelte, lédús vagy húsos, de mindenképpen illatos-piros paradicsomot, ami ilyenkor nem hiányozhat szinte egyetlen salátából sem, és bármely tésztához kitűnő mártásalapot ad.
Tudjuk, persze, hogy nagy melegben a legjobban forró teával hűsíthetjük magunkat, nyelvünk, torkunk és eszünk viszont inkább valami hidegre vágyik. Nagyon hidegre. Például páratlanul finom, házi készítésű, fagyasztott desszertre. Lehet az fagyi, sörbet vagy parfé, mehet bele tojás, tejfélék vagy víz, a lényeg a sok, friss gyümölcs és egy-két betartandó aranyszabály.
